csodanap

Ez nem tudom hanyadik csodanapom, de mintha mindegyik csodanappal egyre magasabb szintre jutnék. Most például semmi sincs az utamban. Mármint hahó, AZ ÉLET MAGA EGY CSODA. Egyáltalán, hogy itt vagyok. Hogy itt vagyok. És még mindig. Benned, bennünk. Itt élek én. Lehet, csak egy másodpercig gondolsz rám, de nekem máris éveket adtál ajándékba a tudtod nélkül. Ma sétáltam a Szamárhegyen és egy hihetetlen jó fej emberrel is találkoztam aki megdicsérte a cipőmet. És egy öröm csíráját ültettem el egy vers formájában amit egy földön talált kockás lapra rögtönöztem,és rejtettem el egy pad mellett -mögött. Nem volt órám a telefon (ami csak pót) is azt mutatta, hogy 2010 van és hajnali négy óra. Pedig délután volt már és egészen az az érzésem van, hogy a 2014. évet írjuk. De ezek az adatok is csak látszólagosak és semmi fontosat nem befolyásolnak, valójában mind egyek. Ahova oda érsz, ott ott vagy, és legtöbbször - hogy egy közhellyel éljek - nem is a cél, inkább az út ami meghatározó. Mindig a jelen ami van és semmi más nem is létezik, azok mind csak kitalációk úgy mint az a rengeteg dolog amit nem láttál a saját két szemeddel. Persze vannak kitalációk, amik nagyon szépen hangzanak és még valósak is lehetnek(lehetnének). És amik felvidítanak, reményt adnak egy szebb "jövőre" vagy jelenre, nevezzük akárhogy, egy és ugyanaz.
 Nekem most a kedvenc illúzióm a múlt. Olyan dolgok, amik elmúltak már és úgy érzem, egyszer a jelenemet képezték. Ezek többnyire felvidítanak. Régi dalok, képek, emlékek és emberek.
 Nagyon szeretek élni, szeretek itt lenni. Szeretek.